Múzeumok? Igen, múzeumok!
Állandó tárlatok és kiállítások Zalaegerszegen
A múzeumok, hasonlóan más kulturális intézményekhez, rendkívül fontos szerepet játszanak a turizmusban. A múlt szentélyeit több száz éve keresik fel az érdeklődők: a szakirodalom úgy tartja ugyanis, hogy a legrégebbi, mindenki számára látogatható „ősmúzeumot” a reneszánsz korában nyitották meg Rómában. Zalaegerszegen, valamint szűkebb és tágabb pátriájában már a 19-20. század fordulóján kísérletet tettek „múzeumi ház” létesítésére, ám a kezdeti tárgy-gyűjtés és a szorgos törekvések ellenére csupán 1950-ben nyitott meg a megyeszékhely és környékének múltját bemutató intézmény – a Göcseji Múzeum. Ami „csupán” egy a zalaegerszegi múzeumok teljes sorából.
A történelmi városközpont egykori impozáns takarékpénztárában (egy kívül-belül teljesen megújult épületben) várja látogatóit a Göcseji Múzeum. Aki Zalaegerszeg múltjában kíván sétát tenni, érdemes az „Elődeink élete” című kiálltással kezdeni a látnivalók sorát. Ne féljünk rálépni az időfolyosóra: emléktárgyak, idézetek, interaktív elemek, sőt humoros animációk mentén haladhatunk a város majd’ 800 éves történelmében. Aki szeretné, egy zseniális padlótérképen még a régi várost is berendezheti a dualizmus korában már álló épületek makettjeivel.
Persze mindez csak a kezdetet jelenti a Göcseji Múzeumban, ahol további négy állandó kiállítás anyaga teszi gazdaggá az intézményben eltöltött időt. Hangulatos, már-már éteri helyiségben kaptak helyet Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész alkotásai. A hazai szobrászképzés meghatározó szereplőjének zalai gyűjteményéről árulkodjon a tárlat címe: „A klasszikus szépség mestere”.
Aki látott már életében Németh János-kerámiát, egész biztosan felismeri a zalaegerszegi születésű művész munkáját, bárhol is találkozik vele később. A Nemzet Művésze alkotásain a göcseji táj jellegzetes alakjai és motívumai jelennek meg, így a Göcseji Múzeumban helyet kapott állandó kiállításán is. A Kossuth-díjas művész respektusát már a tárlat címe is előrevetíti: „Az anyag életre álmodója”. Szintén Zalaegerszegről származott a később Nemzet Művésze elismeréssel jutalmazott Fekete György is, akinek „Az elhivatottság mozaikjai” című gyűjteményét a szakemberek a tárgykollázs meghatározással illették – érdemes felfedezni.
Az időmérés tudományos kertjébe jutunk, ha meglátogatjuk a Göcseji Múzeum legújabb kiállítását, a neves helyi órásmester, Preisz József hat évtizeden át gyűjtögetett kollekcióját. „Az órák bűvöletében” válogatás címe sokat ígér, ám a gyűjtemény sokat is ad: 400 különleges órát az 1600-as évektől kezdve a szocializmus korszakáig.
Figyelemfelkeltő kontraszt, ahogy a város legrégebbi és legújabb (egyébként szomszédos) múzeuma építészeti szempontból találkozik egymással. A Göcseji Múzeum házának 19. századvégi eklektikus stílusát egy első ránézésre posztmodern, ám több szempontból is szimbolikus, gigantikus építmény, a Mindszentyneum – Mindszenty József Látogatóközpont ellensúlyozza. A magyar történelem rendkívül nehéz korszakát feldolgozó intézmény központi alakja, a világhíres Mindszenty bíboros, aki 27 évet töltött Zalaegerszegen, s ahová később, fogsága idején álmában is visszatér. Nemhiába vált egyik idézete az életét bemutató állandó kiállítás címévé: „Szeretetet hoztam ide is”. A kommunista diktatúra egyházüldözését bemutató szekció hatalmas információanyagát egyetlen szóban tömöríti a cím: (F)EGYHÁZ. Ahogy egyik tárlaton Mindszenty édesanyjának fotója mesél, úgy regél a másikon egy fogkeféből, fogságban készített kereszt is. A pincerészben pedig a középkor egy különleges szeletét deríthetjük ki, hiszen a több építészeti különdíjjal rendelkező, modern épület alapjainak ásásakor a régészek 14. századi égetőkemencékre bukkantak, melyeket restaurálás és állagmegőrzés után eredeti helyszínükön állítottak ki.
A két múzeum anyaintézménye, a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatósága ernyője alá még további kettő intézmény tartozik. Előzetes bejelentkezéssel látogatható az ÁVH Áldozatainak Emlékhelye a Mártírok útján, ahol az egykori bérházat alakították át az ÁVH zalaegerszegi székházává az államosítás után. Az emlékmúzeum megtekintése tárlatvezetéssel az igazi: a muzeológusok elmagyarázzák azon történéseket, amelyek pillanatait a pinceszint szörnyű helyszíne őrzi, többek között a vércsatornával, valamint a kínzó- és vallatóteremmel.
Hazánk legtovább fennmaradó, legarchaikusabb tájegységének „esszenciális” birodalmába jutunk, ha felkeressük a Göcseji Falumúzeum portáit. A skanzen nemcsak abból a szempontból kuriózum, hogy az ország legelső szabadtéri néprajzi múzeumaként nyílt meg 1968-ban, hanem azért is, mert meglévő épület (Hencz malom) és folyóvíz (Zala holtága) mellett építették fel. Méghozzá úgy, mint egy legójátékot: az eredeti házakat boronaelemeire szétszedve szállították, majd állították össze új helyükön. A múzeum emberléptékű: fél-, de akár kétórát is szánhatunk rá – vannak, akik sétakertként is számon tartják. Mindenképpen a nyugalom szigete, s ha tréfásan kívánnánk fogalmazni, azt mondhatnánk, hogy receptre kellene felírni. Nosza, kérjük ezt a „receptet”, amikor Zalaegerszegen járunk!
A skanzen közvetlen szomszédságában Zala történetének egy másik – egyébként teljesen eltérő – múltjáról hull le a lepel. Az alapítványi fenntartású Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum első hallásra talán idegennek, túlontúl műszakinak hangzik, ám bátran barangoljuk be az intézmény területét, hiszen a laikusok is számos érdekességre bukkanhatnak. A fúrótornyok és a szivattyúk az olajbányászat hazai hőskorát elevenítik fel, miközben az 1969-es alapítású múzeum az ipartörténet mellett a természettudományra és a képzőművészetre is fókuszál. Még a retró korszakot is megidézi a „magyar Dallas”-ként is elhíresült múzeum, amely – páterdombi irodaházával egyetemben – filmforgatás helyszínéül is szolgált már.