Finom falatok, ízletes nedűk – Göcseji gasztrókörkép

Bizony gyakori, hogy nem tudunk ellenállni egy-egy finom falatnak vagy ínycsiklandozó nedűnek. Az emberek többsége szeret enni-inni. A kutatók szerint ennek nyomós oka van az ízek élvezete mellett. Amikor táplálkozunk, akkor az agy jó érzést generáló hormonokat, vagyis endorfinokat szabadít fel. Ezt a tanulmányt ugyan nem ismerhették a régi göcseji emberek, ám tudták, hogy ha megadják a szervezetüknek azt, amit kíván, abból baj szinte sose származhat.

A göcseji tájegység tipikus ízeivel úton-útfélen találkozhatunk szerte Zalaegerszeg városában. Az egyik legautentikusabb különlegesség, a turisták által leginkább keresett dödölle, melyet nemcsak Zala, hanem a szomszédos Vas vármegye is magáénak érez. Az igazság az, hogy a krumplikásából „átalakult” dödöllét a múlt évszázadokban a szegények eledelének tartották, és tejföllel gazdagon meglocsolva tették az asztalra. Napjainkban – köszönhetően a zalai erdők gazdag vadállományának is – vadpörkölttel tálalva igazi gasztrokalandnak számít a kulináris élvezetek rajongói között. „Nagyanyáink dödölléjét” a város több éttermében, továbbá a piac vendéglátóegységeiben is meg lehet ízlelni, ám akad olyan hely is Zalaegerszegen, ahol a hagyományos ételt újragondolva teszik a vendég elé az asztalra.

A népi táplálkozás egyik elmaradhatatlan pillére a savanyúság, melynek elkészítési módja – a savanyítás – generációról generációra szállt, őstermelők és piaci árusok még napjainkban is a régi módszer alapján készítik a különféle csemegéket. Göcsejben és Zalában főként a savanyúkáposzta, valamint a kerekrépa viszi a prímet, ám az egerszegi Vásárcsarnokban és több boltban egyéb savanyúsághoz is könnyedén hozzá lehet jutni.

A göcseji ember számára böjti időszakokban gyakori vacsoraként szolgált a zsírral megkent kenyér, melyhez savanyú káposztát kínáltak – utóbbit pedig tökmagolajjal ízesítették. A kiváló élettani hatású, sötétzöld színű tökmagolajat az idelátogatók szívesen viszik haza ajándék gyanánt, a göcseji dió- és mákolaj mellett. A belvárosi piac termelőinél a savanyúságtól kezdve tökmagolajon és sajtokon át egészen a hagyományos és ízesített ecetig mindenféle finomság kapható. Érdemes megjegyezni a zalaegerszegi piacnapokat: az árusok kedden, pénteken és szombaton várják a közönséget, a vasárnap pedig a bolhapiac idejének számít.

A tájegység egyik jellegzetes kulináris témájának számít a savanyú káposztából készült közkedvelt disznótoros és babos káposzta, mely bizonyos vendéglőkben szintén ott szerepel az étlapon. Ha valaki a régi göcseji recept alapján készült kolbászt és hurkát szeretné megkóstolni, akkor ismét a Piac tér körül kialakult forgatagot ajánljunk, már csak azért is, mert időszakonként göcseji disznótorosra várják az érdeklődőket. A szervezők igyekeznek évszakhoz és idényhez igazodva különböző tematikus piacnapokkal bővíteni a repertoárt, így például az „epernap” hosszú évek óta közkedvelt programnak számít, amikor is minden a finom piros gyümölcs köré szerveződik.

S ha már a gyümölcsnél tartunk… A göcseji család asztalánál az édes (olykor sós) csábítások tekintetében mindenekelőtt a tésztaféléknek jutott nagy szerep. A lángos és a fánk mellett a kalácsok, a kuglófok, a bukták és a perecek a mindennapok részévé váltak. Mint ahogy a rétesek is. A réteskészítés tudománya régen anyáról leányra szállt, így alig létezett olyan parasztasszony, aki ne értett volna hozzá. A göcsejiek a töltelékek legváltozatosabb módjait ismerték: a dinsztelt káposzta és a tejben megfőzött kerekrépa mellett tököt, tepertőt, túrót és mákot is használtak, ám friss és asztalt gyümölcsökkel is gazdagították a rétest. Zalában nagy hagyományai vannak a lakodalomkor sütött rétesnek, hiszen a húsleves után, de még a főétel előtt tálalták-tálalják fel. Érdemes körbenézni a városban, hiszen az éttermek kínálata mellett a piaci vendéglátóegységek és a pékségek is kínálják a rétest.

Hasonlóan az édesszájúakat csábítják a göcseji földben megtermelt gyümölcsből főzött lekvárok és a különféle mézek. Zalaegerszeg 2019 óta hivatalos lekvárral is rendelkezik, méghozzá az idilli „Zalai erdők kincse” címet viselő készítménnyel, melynek titka, hogy helyben termelt piros bogyós gyümölcsökből készül. A méz tucatnyi fajtáját fedezhetjük fel a város több üzletében, van, ahol bodzával ízesített akácból pergetett változat is kapható.

Zalaegerszeg nagyrendezvényeinél központi szerepet játszik a gasztronómia: a paletta meglehetősen széles, hiszen az újragondolt ételek és a street food ajánlatok mellett a régi ízek kedvelői is megtalálják a maguk számítását. A Göcseji Prószafesztivál városunk egyik legrégebbi rendezvénye, amely nemcsak a prószáról szól ugyan, ám ha kilátogatunk a Gébárti-tó melletti programra, akkor szinte „kötelező” megkóstolni a régi göcsejiek és zalaiak egyik kedvenc eledelét, a prószát. Természetesen nem csak eme rendezvény során kóstolhatjuk meg a jellegzetes krumpliból készült étket, ám ha magunk szeretnénk megcsinálni, keressük meg a receptjét a város turisztikai weboldalán, a www.zalaegerszegturizmus.hu honlapon.

A krumpliprósza tipikusan „ivásra felkészülő” éteknek számított Göcsejben a dödölle és a füstölt túró mellett. A falusi emberek a barátaikkal és szomszédjaikkal gyűltek össze egy-egy borozgatásra, ilyenkor azt mondták: „Jó, hogy meg van vetve a bor ágya.” A Zalai borvidék jellemző szőlőfajtái közé sorolják a szürkebarátot, a zweigelt-et, a kékfrankost és a cserszegi fűszerest. A göcseji körtepálinka abból a szempontból számít kuriózumnak, hogy a Hungarikumok Gyűjteménye – Magyar Értéktár listáján szerepel.

A városi Tourinform iroda nyári időszakban megrendezésre kerülő gasztrósétái ízelítőt adnak a göcseji konyha esszenciájáról, melyet egyénileg is felfedezhetünk-megízlelhetünk, ha kilátogatunk a belvárosi piacra vagy betérünk a Göcsej ízeit kínáló éttermekbe.

Jó étvágyat kívánunk hozzá!